Aranyosi Ervin
Mit látsz a tükörben?
Ha tükörbe nézel, mondd, mit akarsz látni?
Szemeden keresztül lelkedet csodálni?
Vagy az arcod nézed, keresed a szépet,
mennyi kedves nyomot hagyott ott az élet?
Szemeid sarkában, sok kis szarkalábat,
mit sírás, s nevetés évek alatt vágtak?
Vagy a homlokodon a sok apró ráncot?
– Gond és aggodalom lejtett rajta táncot?
Szájad szegletétől mosoly ránca ered,
te vagy a legvonzóbb, mikor ezt viseled.
Apró nyomott hagyott minden nevetésed,
a vidám perceket szép arcodra vésted.
Ám nyomot hagyott ott bús szomorúságod,
mikor nem találtad csodaszép világod.
S ott van az irigység, düh, s harag redője,
minden nyomorúság csalfa eredője.
Az arcod egy térkép, utadat mutatja,
rajta van életed minden kis darabja.
Fogadd el ilyennek, szeresd kicsit szebbé!
Hidd el a jó Isten ugyanezt szeretné!
Legyen életedben több öröm, vidámság,
engedd, hogy lelkedet jó kedvűbbnek lássák!
Gonddal és bánattal ne mélyíts el ráncot!
Lelkednek békéjét keresd, s megtalálod.
Arcod tegye szebbé mosoly, lágyság, derű,
mert az élet édes, – a nem lét keserű!
Mondd, mit akarsz látni, ha tükörbe nézel?
Egy boldogabb lelket, – édesítve mézzel?
Választás a tiéd, kövesd hát a vágyad,
rajzolja arcodat derű és csodálat!
